| Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
A Szar balladája |
Csörsz István: Sírig tartsd a pofád |
2005.11.03. 18:09 |
Tavasszal a dombtetőn, a fű között
Az őszi erdőben az avar fölött,
Ha bárhol meglátsz, vándor vagy idegen,
Kérlek, ne nézz rám soha ridegen.
Ha már a bűz
Messzire űz
A bokortól,
Hol a portól
Belepetten
Megrepedtem;
Futás közben ne átkozz el,
Inkább egy percet áldozz fel
Rám, ki nyugszom szárny alatt,
Gondold el, mennyi árnyalat
És mennyi szín tetemem,
S a madarakat etetem...
S ha bántaná a szemet a réteken
Csekélységem, melynek sora végtelen,
Gondolkozz el, milyen is a táptalaj,
Miből nő a kövér búza s a paraj?
Bár kutatom
Az utakon,
Hogy egy napon
Félig vakon
( szerencsémre )
Belelépjek,
Legyen az ember vagy állat
Egyik sem emelhet vádat;
Hisz általam könnyű a test,
És bár ijesztően fest,
Jusson eszedbe, ha eszel:
Szarból lettél, s szarrá leszel! |
| Következő 10 cikk | Előző 10 cikk |
|